Teremj, teremj, kertecskénk!

Öt év hiábavaló küzdelem után idén a tyúkok után a SAJÁT kiskertet is kiharcoltam! Igen, a "saját"-on van a hangsúly. Ültetni eddig is lehetett volna anyósomék kertjébe, de valljuk be, az nem ugyan az. :)

Szóval végre felszántattunk egy darabkát a kertből a kecskeól mellett. Majd kiderül, hogy jó volt-e a helyszínválasztás... :D
Az ültetés előtt Peti és Misi megrobizták a földet. Fülike pedig kíváncsian figyelte őket.
     Lelkes amatőrként felvásároltam a kis falunkban található boltocska teljes vetőmag-készletét. Aztán vettem még magokat itt is meg ott is... Csak azt nem tudom, hova fogom ezeket mind elvetni. :D

Végül azért csak sikerült. Bár akadt néhány akadályozó tényező. Többek között Misi. Nagyon édes volt és lelkes, mindenképpen segíteni akart. Először vadul elkezdte szétszabdalni a vetőmagok papírtasakjait. Na, erről gyorsan lebeszéltem. Inkább adtam neki a magokból.
- Nézd, Misi, így megfogod a tenyeredben és ebben a sorban szépen elszórod!
Misi erre fogta az összes magot és belehajította a veteményes közepébe. Ezt néhányszor eljátszotta. Nem mondom, hogy repdestem az örömtől. De ez csak egy kis kertecske... :)
A másik kedves kis akadályozóm drága férjem volt. Neki a legfontosabb a megfelelő úthálózat kiépítése volt a földecskén. Teljesen kiakadt, mikor nem eléggé precízen jelöltem ki az utakat. Utólag beismerem, tényleg fontosan ezek az utacskák, némileg igaza volt. :)
      Misi szerint azonban csak arra valók az utak, hogy tudjuk, hova nem szabad lépni! Keresztbe-kasul mászkált a magokkal teleültetett földecskén. Próbáltuk neki  magyarázni, hogy hol kéne menni, de nem akart róla tudomást venni.
      Fülike azonban nagyon ügyesen csak a kijelölt útvonalon közlekedett. Majd leült az egyik ágyás szélére és egy bottal játszadozott nagy csendben. Mint tudjuk, a csend sosem jelent jót egy kisgyerek esetében. Naná, hogy megkóstolta a földet!
     Palántákat is szereztem. Misi ezek elültetésében is lelkesen segédkezett. Azzal indított, hogy 5 palántát kettétört, majd próbálta beledugiszálni a földbe...

Miután mindent elültettük, vártunk. Teltek, múltak a napok. Sóvárogva néztük a szomszéd kertjét, ahol már szép sorokban kibújtak a növények a földből. Pazar látvány! A mi ágyásunkból csak a fűszálak kandikáltak ki...
Aztán egy hét után végre megjelent az első....nem tudom mi. Mert annyi eszem nem volt, hogy felírjam vagy megjelöljem, mit hova ültettem. Mindegy, a lényeg, hogy  kibújt a földből. És én rettenetesen boldog voltam és büszke! :)

Beköltöztek az új lakók

A mai nap nagy izgalomban telt. Alig vártam, hogy a fiúk felébredjenek a délutáni alvásból! 5 órakor indultunk is a legújabb "szerzeményeinkért". Örömmel jelenhetem, hogy a mai nappal baromfi-tulajdonosok lettünk!
Az elmúlt hetekben Peti lázasan dolgozott, hogy az ütött-kopott ólmaradványból megfelelő lakhelyet alkosson a tyúkocskánknak, kiskacsáinknak, na meg az egy szem kakaskának. Igen, Peti alkotott! Precíz, pontos, alapos munkát végzett - ami persze sok időt vett igényben. Ezen néha morogtam is egy sort. De végül elkészült a csirkeól! :)
   Bepakoltunk 2 alkalmasnak tűnő dobozt a csomagtartóba, beültettük a gyerekeket az üléseikbe, majd mi is bepattantunk az autóba és mentünk Én felszerelkeztem fényképezőgéppel is, hiszen úgy éreztem, meg kell örökíteni ezt a történelmi pillanatot. :) Misi tétován álldigált a csibékkel megrakott ládák mellett, Fülike pedig a hátamról szemlélte az eseményeket. Sajnos az eső eleredt, de mi nagy lelkesen vártuk, hogy sorra kerüljünk. Kiporciózták nekünk a csirkéket. Tele is lett velük mindkét doboz, ezért Peti mehetett haza a csibékkel, aztán jöhetett vissza a kis kacsákért. Mi addig lelkesen nézegettük az állatkákat. Mit nekünk eső... :)
Mikor indultunk volna haza, már csak 2 kis kacsa árválkodott az egyik ketrec alján...elhoztuk őket is! :D
   Még szemügyre vettük leendő kis cicánkat is. Misi otthon már odáig volt, hogy elhozzuk a cicát, de mondtam neki, hogy a kis cica még szopizik, nem lehet elválasztani az anyukájától. Utána csak ezt hajtogatta:"Kiccica szopizik mamája cicijéből! Ébredj fel, kiccica!"

Itthon végre a helyükre kerültek a kis madárkák. Mi meg csak néztük, néztük! Füli nyakon szeretett volna csípni egyet. Persze nem engedtük, erre nagy üvöltést rendezett és teljesen megsértődött. :) Misi simogatni szerette volna őket. A vége persze csibe-csapkodás lett, így ennek is véget vetettünk. Megegyeztünk abban, hogy bent maradhat kicsit az ólban és nézheti őket. Azt a boldogságot! :)

Már most teljesen odáig vagyok a kis jércéinkért! Van köztük kendermagos meg fekete tyúkocska is! A kakaskánk pedig kopasz nyakú! :D A kacsák is tüneményesek!
Leírhatatlanul boldog vagyok!

Persze sok még a teendő. A kacsák csak ideiglenes helyen vannak. Az ő ólrészük még felújításra vár. Kerítést is kell még csinálni a tyúkudvar köré. De ilyen munkákat örömmel végez az ember! :)

 

Gatyába rázzuk a háztartást 20 nap alatt

"Gatyába rázzuk a háztartást 20 nap alatt" - az enyémet ugyan nem! :D
Az egyik kedvenc oldalamat olvasgat láttam ezt a bejegyzést. Nagy lelkesen kezdtem el olvasgatni, hiszen az alcím ez volt: praktikák sok gyerekhez. Ugyan nekem csak két gyerekem van, de néha ez is sok(k). :D
Na, talán ez az illető tud valamit? Aztán az első két nap teendői listája után elkeseredtem. Rájöttem, hogy nem, nem tud semmi különöset. Merthogy ezt nem lehet 2 picurral megcsinálni.
   Azért nagy lelkesen nekiálltam pakolászni, söprögetni, lepakolni az étkezőasztalt.
Fülike beleült az összehúzott morzsakupac közepére, aztán rácsimpaszkodott a seprűmre...
Majd Misi kétségbeesetten kiabál: "Anyaaaaa! Füjike bepisilt!!!!" Rosszat sejtve ránéztem Fülikére...a pisi egy adag salátalé volt. Husi kis kezecskéivel addig tapogatott az asztalon, míg meg nem találta a  műanyag tálkát, tele savanyúsággal, és persze a lehető legnagyobb csendben elcsente, kiborította és beleült a közepébe. Hogy az a....
   Rohanás a felmosóért. Miközben gyorsan eltüntettem a levet a földről, Misi egy körkefét dugdosott a felmosóvízbe és azzal "segített".
   Itt kezdtem feladni. Nézzük csak a mérleget: felsöpörtem a nappalit, félig lepakoltam az asztalt. Jupiiii!  Mindeközben Fülit kétszer kellett átöltöztetnem - ezzel növelve az amúgy is tetemes szennyes ruhát -, fel kellett mosnom a kiömlött salátalevet...
Közben csak mosolyogva gondoltam bele, hogy a "programban" szereplő konyhatakarítás közben, miket is eszelhetnének ki drága porontyaim...Miközben én mosogatnék, ők kipakolnák a kukákat, Fülike biztosan meg akarná kóstolni a kutyakaját, kiszednék az edényeket - egyik-másikról a zománcot is levernék a nagy cintányérozás közben.
    Mikor nagy lelkesen mindent szépen elrendeztem a játékos polcukon, felcsillant a szemük és örömmámorban úszva szórtak le mindent újra a földre...
    Misi mindig készségesen segít teregetni, ami annyit takar, hogy egy kupacba felszórja a ruhákat a teregetőre. Nem bánom, nagyon édesen csinálja. Persze így dupla munka a teregetés is. Főleg, hogy Füli lelkesen pakol ki minden ruhát a teregetős kosárból. Nem ám csak így meg úgy! Precízen, megfontoltan, egyesével. :)

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy felesleges takarítani! Sőt! Csak annyit, hogy ezek a 20 nap alatt..., FlyLady és hasonló dolgok  szerintem cseppet sem kompatibilisek két gyerkőccel. :) Nálunk nincs olyan, hogy szépen felpakolom a könyveket a könyvespolcra és kész, vagy elmosogatok és közben ők tündérien eljátszanak a gyerekszobában. Szerintem ez másnál sincs így. Így a 20 napos program valószínűleg nálunk 200 napos lesz. Ha csak azt nézem, hogy minden rendcsinálásra irányuló tevékenységem közben csinálnak minimum 2 olyan dolgot, amivel hatalmas plusz munkát adnak nekem. Ez a tipikus egy lépés előre, kettőt vissza esete. De nem bánom, egyszer majd csak rend lesz már! :)