Aztán tegnap este a vbac csoport posztjai között megláttam egy képet. Akkor megváltozott bennem minden. Nekem ilyen KELL!!!
Sokat gyógyítana a lelkemen. Talán kicsit tudnék örömmel és szeretettel nézni azokra a vágásokra, amiken keresztül a világra "segítették" - na jó, inkább ráncigálták - a fiacskáimat. Teljes katarzis, örömmámorban úsztam.
Persze hites uram kiakadt az ötlet hallatán. Első reakciója az volt, hogy elválik tőlem, ha ilyet merek csinálni. Láttam rajta, hogy teljesen feldúlta a dolog. :( Végül már csak azzal érvelt, hogy a tetoválás természetellenes. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy ennél már csak az a két vágás természetellenesebb rajtam. És akkor szinte láttam a fényt, a megvilágosodást a szemében. A válasza annyi volt, hogy ebben tökéletesen igazam van, most már megértette. Ám legyen!
