Teremj, teremj, kertecskénk!

Öt év hiábavaló küzdelem után idén a tyúkok után a SAJÁT kiskertet is kiharcoltam! Igen, a "saját"-on van a hangsúly. Ültetni eddig is lehetett volna anyósomék kertjébe, de valljuk be, az nem ugyan az. :)

Szóval végre felszántattunk egy darabkát a kertből a kecskeól mellett. Majd kiderül, hogy jó volt-e a helyszínválasztás... :D
Az ültetés előtt Peti és Misi megrobizták a földet. Fülike pedig kíváncsian figyelte őket.
     Lelkes amatőrként felvásároltam a kis falunkban található boltocska teljes vetőmag-készletét. Aztán vettem még magokat itt is meg ott is... Csak azt nem tudom, hova fogom ezeket mind elvetni. :D

Végül azért csak sikerült. Bár akadt néhány akadályozó tényező. Többek között Misi. Nagyon édes volt és lelkes, mindenképpen segíteni akart. Először vadul elkezdte szétszabdalni a vetőmagok papírtasakjait. Na, erről gyorsan lebeszéltem. Inkább adtam neki a magokból.
- Nézd, Misi, így megfogod a tenyeredben és ebben a sorban szépen elszórod!
Misi erre fogta az összes magot és belehajította a veteményes közepébe. Ezt néhányszor eljátszotta. Nem mondom, hogy repdestem az örömtől. De ez csak egy kis kertecske... :)
A másik kedves kis akadályozóm drága férjem volt. Neki a legfontosabb a megfelelő úthálózat kiépítése volt a földecskén. Teljesen kiakadt, mikor nem eléggé precízen jelöltem ki az utakat. Utólag beismerem, tényleg fontosan ezek az utacskák, némileg igaza volt. :)
      Misi szerint azonban csak arra valók az utak, hogy tudjuk, hova nem szabad lépni! Keresztbe-kasul mászkált a magokkal teleültetett földecskén. Próbáltuk neki  magyarázni, hogy hol kéne menni, de nem akart róla tudomást venni.
      Fülike azonban nagyon ügyesen csak a kijelölt útvonalon közlekedett. Majd leült az egyik ágyás szélére és egy bottal játszadozott nagy csendben. Mint tudjuk, a csend sosem jelent jót egy kisgyerek esetében. Naná, hogy megkóstolta a földet!
     Palántákat is szereztem. Misi ezek elültetésében is lelkesen segédkezett. Azzal indított, hogy 5 palántát kettétört, majd próbálta beledugiszálni a földbe...

Miután mindent elültettük, vártunk. Teltek, múltak a napok. Sóvárogva néztük a szomszéd kertjét, ahol már szép sorokban kibújtak a növények a földből. Pazar látvány! A mi ágyásunkból csak a fűszálak kandikáltak ki...
Aztán egy hét után végre megjelent az első....nem tudom mi. Mert annyi eszem nem volt, hogy felírjam vagy megjelöljem, mit hova ültettem. Mindegy, a lényeg, hogy  kibújt a földből. És én rettenetesen boldog voltam és büszke! :)